Viselkedéskultúra és protokoll tanácsadó

A viselkedéskultúra az emberiség létformája, a közösség, az együttélés minden problémája ellenére. Minden egyén szerepét a közösségben elfoglalt (megszerzett) helye határozza meg. Így, már a kezdetleges társadalmi szervezetek is érzékenyen tükrözték ezt a besorolást, és ennek leglátványosabb megnyilvánulásai voltak azok a külsőségek, amelyek kifejezték a társadalmi függőséget. A társadalomba való beilleszkedés mindig kétoldalú: egyrészt általános igény van a mind sokrétűbb társadalmi kapcsolatok (rang, vagyon, jövedelem, munka, életmód, adott helyzet) szabályozására, másrészt az egyén sajátos tulajdonságai szerint vélekedik ezekről a normákról.

A társadalmi fegyelem betartása minden közösségben követelmény, függetlenül a rendszer jellegétől. Az utóbbi évek hazai történései érzékletesen rámutattak arra, hogy a szabadsággal élni nehéz, a szabadsággal visszaélni könnyű. Ez nem politikai kijelentés, hanem történelmi tanulság. Ezért alakította ki minden társadalmi rendszer – emberi és történelmi örökségét átvéve, megtagadva vagy megújítva – érintkezési, magatartási szabályait. Valamennyi nép erkölcsi normái a szükségszerűség szerint érlelődtek hosszú évszázadok alatt. A legfontosabb szabályokat az uralkodó osztályok mindig is kötelezően érvényesítették, áthágásukat büntették. Így sokféle társadalmi érintkezési szabály épült be a jogrendszerbe.

A mindennapi életben automatikusan érvényesülő sokféle viselkedési szabályra gyakran nem is gondolunk, holott egymás érdekében tudatosan kellene alkalmaznunk őket.

E viselkedési szabályok jellemzői, hogy

• történelmileg alakultak ki;
• társadalmi (nemzetközi) méretekben érvényesülnek;
• mindennapiak, azaz nagy gyakorisággal fordulnak elő;
• belerögződtek az emberekbe a nevelés, a hagyomány, a megszokás, a közösségi kapcsolatok révén, így típushelyzetekben is biztosítják a kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás módját (a típushelyzetek végtelen variációja pedig felkészít a rendkívüli helyzetekben való magatartásra is);
• igen sokszor gyakorlati megfontolásból és követelményekből erednek, ezért többnyire logikusak, de vannak olyanok, amelyek értelme a múlt homályába vész;
• lassan változnak, és erőszakos megváltoztatásuk gyakran eleve kudarcra van ítélve, a hagyományos formalitások tovább élnek valódi tartalmuk elvesztése után is, esetleg új tartalmat vagy értelmezést nyerve, az új szokásokat pedig nehéz tartósan bevezetni;
• történelmileg megfigyelhető – az utóbbi évtizedekben felgyorsulva – a formalitások feloldása felé mutató irányzat.

Viselkedéskultúra tananyag témakörei – részletek a tartalomból

1. Életcél
   1. Önprezentáció
      1. Önértékelés, önmagunk megismerése
   2. A teljesítmény fontossága
2. Prezentációs technika
   1. A képességeken, és készségeken
   2. A módszerek, eszközök
   3. A kiváltott hatások, folyamatok
   4. A prezentációs környezeten
   5. A prezentáció időtartamán
3. Elemzés kommunikációs alapmodell alapján
4. Az eszközök
5. Kommunikációs alapszituációk
6. Képesség, és készségfejlesztés

A sikeres vizsga esetén eseténEtikett és protokoll tanácsadó minősítés, és oklevél kerül kiállításra