Élethosszig tartó tanulás

Élethosszig tartó tanulás. Mit is jelent ez a mára elcsépelt kifejezés, és mi értelme van valójában? Vagy mit nem jelent, és miért értelmezik sokan rosszul.

Nos azt biztosan nem takarja, hogy üljünk iskolapadban évtizedekig a mindennapi munkánk mellett. Eszembe jut azonban az egyetemi diplomaosztóm, amit a dékán azzal zárt, hogy „…aki nem múlt még el nyolcvan éves, ő holnap iratkozzon be egy másik iskolába…”

Így vagy úgy végigtanultam, tanulom az életemet. Nincs már kötelező, nincs megfelelési és beszámolási kényszer, még egy tudományos fokozatot sem kívánok szerezni. Ami először motivált, hogy kezdtem kényelmetlenül érezni magam, amikor a gyermekemnek bármely általánosiskolai kérdésére azzal kellett válaszolnom, hogy „nem tudom”. -Egyszerűen zavart és zavar még mindig, ha bármely beszélgetés teljesen kínaiul hangzik számomra. Mint ahogy az önhibájából elhízott embert igénytelennek tartom önmagával szemben, így szellemi igénytelenségnek tartom, ha valaki nem képezi magát. Ahogy cseperedtek gyermekeim, úgy kerültek elő a régi történelemkönyvek, művészeti és irodalomtémák. Szerencsémre mérnök-közgazdászként a matek nem okoz problémát, de elkezdtem szégyelleni magam történelmi, irodalmi hiányosságaim miatt. Úgy gondoltam, illő bizonyos ismereteket fejből tudni. Bár gyakran megkaptam diákjaimtól, hogy miért kell ezt tudni, ha szükségem van rá megkeresem a neten. Így értelmét veszítették mára a különböző iskolai vetélkedők, mivel gondolkodás nélkül okostelefonhoz nyúlnak a diákok.

Már érett fejjel, kinyitottam magam a világ felé.

Egyszerűen csak meghallgattam mindent, és mindenkit. Ha untam, abbahagytam és kerestem valami érdekeset, nem erőltettem semmit, csak tágra nyitottam a megismerés kapuit. Nos, számomra ezt jelenti az élethosszig tartó tanulás. Biztosan sokaknak eszébe jut most, és a könyvek, az olvasás? Ezt nem tartom említésre méltónak, mert az olvasás olyan kell, hogy legyen, mint a levegővétel, vagy az étkezés. Nem beszélünk róla, hisz normális ember nap mint nap műveli.

Nemrégiben egy csoporttal külföldi országban voltunk, egy olyan országban, ahol volt szerencsém élni is, ezért a helyi szokásokkal eléggé tisztában voltam. Úgy éreztem, néhány érdekességet elmondok, amit a könyvek nem feltétlen említenek. Megdöbbenésemre az egyik középkorú hölgy közbeszólt, hogy őket ez nem érdekli. Nem tudtam és most sem tudom kommentálni az esetet. csak az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon hányan élik így az életüket. 

Az élethosszig tartó tanulásnak mindig meg lesz a gyümölcse és soha nem tudod mikor válik kézzelfogható előnnyé. Természetesen azon túl, hogy művelt vagy.

Motiváló történet arról, hogy mit is jelenthet az a kézzelfogható gyümölcs:

Fiatal pályakezdőként és egyben munkanélküliként beiratkoztam egy újabb iskolába. Sajnos azonban a világ végén volt a suli és naponta 30-40 percet kellett várnom a buszra. Okostelefon híján unatkoztam, mígnem jó kockaként kitaláltam valamit, hogy elfoglaljam magam.

Elkezdtem számolni az autókat és fejben statisztikákat alkottam. Típus, származás, évjárat, köbcenti, kombi, sedán, meg ami még eszembe jutott. Elég jól elfoglaltam magam hónapokon keresztül, mivel egészen érdekes eredmények alakultak ki így a rendszerváltás utáni években. A suli elvégzése után természetesen újra az álláskeresés mezejére léptem. Egy autóalkatrész importőr kerekesdő cég kereskedelmi vezetőt keresett, sokéves vezetői és egyéb tapasztalatokkal. Nos, ebből nekem semmim nem volt, a Zsigulimon kívüli tapasztalaton, amit akkoriban zsákból összeraktam volna. De ráértem, közel volt a lakásomhoz, így elmentem egy szép szombati napon az interjúra. Ahogy beléptem, láttam az unott undort a tulajdonos-igazgató arcán. Sugárzott róla, hogy púp vagyok a hátán és csak rablom az idejét így huszonévesen nulla tapasztalattal. Egyetlen előnyöm a kereskedelmi szakos diploma. De próbált udvarias lenni és pár percig azért beszélgetni. Mígnem eljött a búcsúzás ideje és gondolta feltesz egy utolsó kérdést. „Tudja maga egyáltalán, milyen a magyarországi autópark?” ….és akkor perceken keresztül a nyakába zúdítottam a több hónapon keresztül készült statisztikámat.  Másnap kezdtem kereskedelmi menedzserként, az akkori átlagfizetés ötszöröséért.

Azóta…..

Nem múlik el nap, hogy ne jusson eszembe ez a tehetséges fiatalember, aki nulláról milliárdos üzletet épített fel. És én jelen lehettem. Tapasztaltam, figyeltem, tanultam. Pályakezdőként az az egyetem minden ismeretét a gyakorlatban láthattam. Egész sikeres életem annak a buszmegállóban történő számolgatásnak köszönhetem. Ennek a cégnek és az úriembernek. Mert tanultam…figyeltem…és jött a gyümölcs…Számomra ez az élethosszig tartó tanulás.

Konklúzió: az élethosszig tartó tanulás az iskolák, tanfolyamok, egyéb képzések, könyvek, tankönyvek, megfigyelés, tapasztalás, nyitott elme és befogadás, tartalmas beszélgetések, információs csatornák kombinációja életünk végéig. Valamelyik része mindig legyen velünk. Pénz és idő függvényében, vagy azok hiányában is vannak lehetőségeink, ha nyitottak vagyunk és motiváltak. Így leszünk hosszú életűek, hisz az igazán szép öregkort megélt emberekben egy közös dolog volt. Mindannyian életük végéig tanultak, pontosabban az élethosszig tartó tanulás hívei voltak kimondva, vagy kimondatlanul.

Vigyázz!!! Az élethosszig tartó folyamatos tanulásnak mellékhatásai vannak. Ahogy egyre többet tanulsz, úgy érzed majd, hogy nem te lettél okosabb, hanem a környezeted butább!

Real Time Web Analytics

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás